.
 
Dráva-medence
Kistérségek
Térképek
Természet
Látnivalók
Eseménynaptár
Népművészet
Neves személyek
Szálláshelyek
Közérdekű címek
Hasznos linkek
Kapcsolat
 
Rólunk írták
Filmek
Hírek
Kiadványok
deldunantul.hu
         
Népművészet/Barcsi kistérség
Első oldal | Előző oldal | 1 | 2 | 3 | Következő oldal | Utolsó oldal

A barcsi kistérség néprajzi jellemzői (2. oldal)

Az emberélet fordulóinak népszokásai, hiedelmei: A megszületett gyermeket a bába megfürösztötte, majd a horvátoknál rendszerint piros fonalat, szalagot kötöttek az apróság csuklójára, hogy meg ne rontsák. Érdekes összekapcsolása a helyi folklórnak és a tárgyi néprajznak a lakodalmi ruhadarabokon figyelhető meg, ezen belül is a somogyi vőlegényes ingeken: több horvát településen is kakasokat hímeztek ezekre az ingekre, hogy a vőlegény ,,maga is kokasként viselkedjék a nászéjszakán", azaz biztosítsák a gyermekáldást. Erős délszláv hatást bizonyítanak a helyi lakodalmakban megjelent úgynevezett lakodalmas játékok is. A halál eljövetelét különböző babonás előjelek mutatták a Barcs környéki lakosoknak. Halált jósolt a kuvik (a népnyelvben ,,halálbagó"), ha az egy házra szállva hallatta jellegzetes hangját. Haláleset alkalmával a halottat megmosdatták, illő módon felravatalozták, és virrasztottak mellette. Az órát ekkor megállították, a tükröket pedig külön az erre a célra tartogatott halottas kendőkkel (szép háziszőttesekkel) takarták le. A temetést az érintett család anyagi helyzetéhez mérten kisebb avagy nagyobb szabású tor követte. Mindezekből a néphit-elemekből és népszokásokból a legkevesebbet a helyi németeknél találunk, ugyanis messze ők képezték a leginkább felvilágosult és polgárosodó csoportokat a térségben.

A helyi néphit babonás alakjai: A leginkább ismert és leginkább félt hiedelem-alakként itt a boszorkányt tarthatjuk számon. A boszorkány számtalan módon volt képes ártalmára lenni a lakosságnak. Gyermekijesztő, félelmetes hiedelem-alakként volt jelen itt a magyar falvak ,,bakurásza". A szülők nyilván azért ijesztgették a gyermeket ezzel a lénnyel, hogy engedelmességre szorítsák, illetve a gyermek ne menjen veszélyes helyre, vagy torkoskodni.
A Dráva-menti horvátok néprajza beszámol számos vízi teremtményről is, ezek legtöbbje sellőszerű hiedelemalak, aki vagy segítségére, vagy ártalmára volt a halászoknak, vízen járóknak.

A kistérség népi építészete: A leginkább feltűnő etnikai különbözőség csak a németek építészetében megfigyelhető, miután ők rendelkeztek a legtöbb polgárosult épülettel, szemben a magyarokkal és a horvátokkal, akik ezen a téren nagyjából azonos szinten mozogtak. A helyi házak alapját talpas sövényfallal vetették meg, a készítési mód megegyezik azzal, amit a csurgói kistérségben is vázoltunk. Itt is gyakori volt a kétszobás (tiszta szobás) ház, és hagyományos a füstöskonyha. A Dráva mellett hosszabb ideig tartózkodó emberek viszont nagyon nagy számban építettek maguknak alkalmi hajlékot, leginkább helyszínen talált faanyagból, nádból, növényi részekből.
A helyi kézművesség és a háziipar: Barcs és környéke nagyon sokáig nevezetes volt a fazekasok (helyi népnyelven ,,gölöncsérek") munkáiról. Ezek egy része a Dráván túl is kelendő volt. A leginkább helyi jelentőségű, jellegzetesen somogyi fazekas termék a ,,réteses tál" és a ,,kocsonyás tál" voltak. Ebben készültek ugyanis ezek a somogyi ételspecialitások, amelyet elsősorban a magyar lakosság készített jeles alkalmakkor. Természetesen mindezek mellett sok számos, közkedvelt korsó, tál is készült.
A háziipar jelentős részét adták itt a rendkívül szép, horvát és magyar háziszőttesek. Itt elsősorban a kendertermesztés volt az elsődleges, ez volt a textilek alapanyaga. A feljegyzések szerint a legnagyobb kendertermelő falvak a mai kistérségben Istvándi és Babócsa voltak, s a legtöbbet az itteni háziszőttesekből Nagykanizsára szállítottak.
A Dráva menti horvát falvak és a zselici német települések kivételével nagyon ritka volt az, hogy a textileket hímzésekkel díszítsék. Legtöbbször szövéssel készültek a díszek, ezek skálája a bemutatásra szánt térségben az egyszerű ornamentikától, farkasfogtól az állatalakokig terjedt. A legfőbb somogyi virágmotívum a tulipán volt, de később bekerült a rózsa is. Érdekesség, hogy a kakas mind a menyegzői, mind a halottas ruhadarabokon megtalálható. A legfőbb szín, amivel szőttek a piros és a fekete volt: szinte nem is lehet olyan háziszőttest mondani, amibe ne került volna némi díszítés Somogynak ezen a részén.
Gazdag anyaga maradt fent a jellegzetes somogyi horvát főkötőnek, a ,,pocelicának". Ez fekete bársony vagy klott anyagból készült, melyre gyapjú- és pamutfonallal hímeztek, mégpedig egyszerű láncöltéses technikával. Rendszerint öt részre osztották a pocelicát, s ezt az öt részt hímezték ki geometrikus elemekkel, újabban már virágornamentikával. A középső rész került a konty fölé, majd a két végét rögzítették.
A víz mellett dolgozó emberek és kanászok, somogyi juhászok gyakran készítettek helyben található anyagokból a maguk számára használati tárgyakat. Ennek legfőbb példáját itt a Dráva mellett a nádból készült halászeszközök, rekesztékek, tapogatók adják. Ide beterelve a hal nem tudott visszatalálni a folyóba, s a halászoknak nem volt más dolga, minthogy összeszedjék őket. Az erdőt járó juhászok és kanászok nagyon szép, igényes fafaragásokat készítettek. Ezek legtöbbször díszes fokos nyelek, sótartók, gyufatartók és kanászbalták voltak. Motívumkincsüket legtöbbször a táj és a betyárfolklór adta: találhatunk ezeken erdei és házi állatokat, makkot, tölgy,- és egyéb fák leveleit, de szeretőjével mulatozó betyárt vagy üldöző zsandárokat is.

Első oldal | Előző oldal | 1 | 2 | 3 | Következő oldal | Utolsó oldal



Készült "A Dráva-medence komplex ökoturisztikai fejlesztése" projekt keretében.
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében valósult meg.
A Magyar Turizmus Zrt megbízásából készítette az Integranet Kft.