.
 
Dráva-medence
Kistérségek
Térképek
Természet
Látnivalók
Eseménynaptár
Népművészet
Neves személyek
Szálláshelyek
Közérdekű címek
Hasznos linkek
Kapcsolat
 
Rólunk írták
Filmek
Hírek
Kiadványok
deldunantul.hu
         
Természeti értékek

A Siklósi kistérség természeti értékei

A Siklósi kistérség Baranya megye geológiailag, illetve természeti értékekben is egyik legváltozatosabb kistérsége. A Dráva-sík lapályából meredeken emelkedik ki a Villányi-hegység 25 km hosszú, 4-5 km széles tömbje. Keletről benyúlik a Nyárádi-löszvidék. A területen három jelentős vízfolyás található. A Dráva délről határolja a kistérséget és Matty-Keselyősfapuszta alatt, a 70,2 fkm-nél hagyja el véglegesen hazánk területét. A Fekete-víz nyugatról folyik be a területre, Drávacsehi alatt ömlik a Drávába és a régi meder keleti irányban halad tovább, majd Drávaszabolcs alatt torkollik a Drávába. A torkolathoz közeli szakasz lassúfolyású, ezért a mederben jelentős állománya alakult ki a védett sulyomnak (Trapa natans). A Karasica-vízfolyás a Villányi-hegység és a Nyárádi-löszhát között északról érkezik. A Dráva, a Fekete-víz és a Karasica egyaránt jelentős horgászvíz.

Holtágak, vizes élőhelyek

A Dráva-síkot az egykori Dráva-holtágak maradványai teszik változatossá, melyek közül legjelentősebb a Cun-Szaporcai holtágrendszer. Majláthpuszta felől a sárga körút jelzésen járható körbe. A holtágrendszer Magyarország első Ramsari területe, s ma már a Duna-Dráva Nemzeti Park része. A területet a XIX. sz. végén a folyószabályozások idején választották el a Drávától. Az egykor egybefüggő vízfolyás az elmúlt 100 év alatt teljesen feldarabolódott, így ma már a feltöltődés különböző stádiumaiban lévő víztestekből áll. Legkevésbé feltöltődött a Szilháti- és a Kisinci-tó. Az e két vízállás között található Lanka már nem rendelkezik nyílt vízfelszínnel, azonban a Hobogyon még található némi nyílt víz. A holtágrendszer védett, lebegő hínárnövénye a kolokán (Stratiotes aloides), melynek nagytömegű, szúrós levélrozettái beborítják a vízfelszínt. A védett, sárga virágú tündérfátyol (Nymphoides peltata), valamint a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) mellett megtalálható a nem védett, de tetszetős virágú vízitök (Nuphar lutea) is. A holtágat szegélyező galériaerdőben tenyészik a védett fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides). A Szilhátból került elő egyik fokozottan védett halfajunk, a lápi póc (Umbra krameri). A terület madárvilága gazdag. Sajnos, az egykori gémtelep már megszűnt, de a holtág-rendszer ma is fontos táplálkozó területe a bakcsónak (Nycticorax nycticorax), továbbá a vörös- és szürke gémnek (Ardea purpurea, A. cinerea). 2007 őszén a WWF közreműködésével hódcsaládot (Castor fiber) telepítettek a holtágba.

Kovácshida és Drávaszerdahely között található a tőzegbányászat nyomán kialakult Szödönyi-tó. A természetes úton lefűződött holtág horgászok által kevésbé látogatott részének rekettyefüzein (Salix cinerea) a fokozottan védett bakcsók és kis kócsagok (Egretta garzetta) fészkelnek.

Siklóstól délre található a Mattyi-tó és a Hotedra. Utóbbi jelentős természeti értékkel bír. Tömeges a védett tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), illetve a holtágat szegélyező nádasok jellemző fészkelőmadara a nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides), a cserregő nádiposzáta (Achrocephalus scirpaceus) és a nádirigó (Achrocephalus arundinaceus). Ha szerencsénk van, az alkonyati órákban vidrát (Lutra lutra) is láthatunk.

Mattytól Keselyősfapuszta felé haladva a valamikori fűzfeldolgozótól 200-300 m-re találjuk a Madár Emlékparkot. E területen 1991-ben Kácsor László kezdeményezése alapján olyan madárfajoknak állítottak kopjafákat, melyek, mint fészkelő fajok kipusztultak Magyarországról. Az Emlékparkba lépve megállásra kényszerít bennünket egy hatalmas fekete nyár. A tőle jobbra lévő emelvényen madárodúkat helyeztek el. Bennük házi veréb (Passer domesticus), széncinege (Parus maior) és nyaktekercs (Jynx torquilla) fészkel. Az Emlékpark közepén lévő kopjafán székely rovásírással az Ómagyar Mária siralom-, a mellette lévőn egy regős ének részlete olvasható. A 13 kopjafa az Emlékpark hátsó részében, félkörívben látható. Az elmúlt 10-12 évben három madárfaj, a kis kárókatona (Phalacrocorax pygmaeus), a kis csér (Sterna albifrons) és a vándorsólyom (Falco peregrinus) természetes úton visszatelepültek hazánkba.

A Dráva-parton két tanösvény található. Keselyősfapusztáról indul a Kormorán tanösvény, amely a Dráva hullámterének élővilágát mutatja be. A tanösvény végénél betekintést kapunk a túlparti kárókatona telep életéről. Az Eperjespusztánál található Boros-Dráva Tanösvény a holtág élővilágát mutatja be. A horgászállásokról látható fehér tündérrózsa-mezőn vízityúkok (Galinula chloropus) sétálgatnak, a nád szélében nagy kócsag (Egretta alba) várja mozdulatlanul az arra tévedő halat, s közelükben bütykös hattyúk (Cignus olor) vezetgetik fiókáikat.

Villányi-hegység

Magyarország legdélebbi hegysége. A K-Ny-i fekvésű mészkőhegy 25 km hosszú, 4-5 km széles. Legkeletibb része a Villányi-templomhegy, ahol egy geológiai tanösvény található. 1989-ben nyilvánították védetté, elsősorban a belső bányaudvarban található kőzettani értékek, továbbá az országban egyedülálló jura időszaki ammonitesz és a pliocén-pleisztocén korú gerinces maradványok megóvására. A kutatások eredményeként 27 új állatfaj fossziliáit fedezték itt fel. A pleisztocén legidősebb időszakának világszerte használt rétegtani elnevezése - a Villanyium  - innen származik. Növényritkasága a fokozottan védett rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea). A leszakadó löszfalakban fészkelnek a fokozottan védett gyurgyalagok (Merops apiaster). Telente a sziklafalakon a ritka hajnalmadarat (Tichodroma muraria) is megpillanthatjuk. A közeli Fülemüle csárda mögötti erdőben kora tavasszal tömegesen virágzik a Duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis).

Szársomlyó

A hegység előterében külön álló szigethegyként fekszik a fokozottan védett Szársomlyó. A Villányi-hegység legmagasabb csúcsa is itt található, magassága 442 m. Neve a "Szár" régi magyar szóból ered, mely kopaszt jelentett, s rajta "somlyó", azaz somtermő terület volt.

A hegy Magyarország egyik legkorábban védetté nyilvánított területe. 1944-ben nyilvánították védetté, mint a magyar kikerics (Colchicum hungaricum) egyetlen magyarországi termőhelyét. A kistermetű, fehér virágú növény a tél vége felé, január-februárban virágzik. Fokozottan védett.

A hegy anyaga jura- és krétakori mészkő. Különböző hegységképző erők hatására a feldarabolódott mészkőlapok egymásra csúsztak és kibillentek. A hegy K-i végében lévő felhagyott bánya falán jól látszanak a kb. 70o -os szögben elrendeződött mészkőlapok. A D-i oldal sziklagyepjéből kilátszanak a mészkőpikkelyek fejei. Olyan a hegy D-i oldala, mintha fel lenne szántva. Ehhez fűződik egy legenda is.

Az ördögszántotta hegy legendája

Élt egyszer a Harsányi-hegy tövében egy özvegyasszony és annak egy világszép Harka nevű leánya. Az ördög szemet vetett a leányra és megkérte feleségül. Az öregasszony nem akarta adni a lányát, de ellenkezni sem mert az ördöggel, teljesíthetetlen feltételhez kötötte hát a házasságot. Ha egy éjjel kakasszóig felszántja az ördög a falu feletti kőhegyet, övé a lány. Ráállt az ördög, befogott az ekébe hat pár fekete macskát és esti harangszókor szántani kezdett. Kiment éjjel az öregasszony és látta, hogy halad ám az ördög. Majdnem az egész hegyet felszántotta már. Megijedt az öregasszony! Hanem eszébe jutott az egyezség. Maga kezdett el kukorékolni, mire felébredt az összes kakas és azok is kukorékolni kezdtek. Az ördög meg haragra gerjedt, hogy nem tudta megszerezni a lányt, elhajította az ekéjét (abból lett a beremendi hegy), kirázta a földet a bocskoraiból (abból lett a Göntér- és a Siklósi-hegy), majd nagyot ugrott és bebújt a földbe. Ahol eltűnt, ma is kénes forrás fakad, amelyet a lány után úgy hívnak: Harkány. A felszántott hegy meg ott maradt, még a macskák körme nyoma is ott van a sziklákon.

A kopár, könnyen felmelegedő déli oldal különleges növény és állatvilágnak ad otthont. A magyar kikericsen kívül hazánkban csak itt él a dalmát csenkesz (Festuca dalamtica), a korongos lucerna (Medicago orbocularis), a magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum) és a házi kövirózsa (Sempervirum tectonum).  A löszgyepek kora tavaszi virága a tavaszi hérics (Adonis vernalis). Április-májusban virágzik a tarka nőszirom (Iris variegata), nyárvégén a gyapjas gyűszűvirág. Ha nem túl száraz a nyár, augusztus-szeptemberben érik a hegy névadója, a húsos som (Cornus mas) termése.

A növényvilághoz hasonlóan az állatvilág összetételében is érződik a mediterrán hatás. Több ritka faj is található a hegyen. Itt él a ritka szerény tarsza (Isophya modesta), illetve a ragadozó fűrészeslábú szöcske (Saga pedo), mely egyben Magyarország legnagyobb szöcskefaja. A szintén ragadozó imádkozó sáska (Mantis religiosa) már lényegesen gyakoribb. A löszpuszta gyepekben találjuk a pókszabásúak képviselőit is: a magyar aknászpók (Nemesia pannonica) nem sző hálót, életmódja hasonló trópusi rokonáéhoz, a madárpókhoz. A bikapók (Eresus niger) pirospotrohú hímjeit gyakran láthatjuk mászkálni a fű között, míg a nőstény egész életét egy saját maga által ásott lyukban tölti. A mediterrán hatás élményét növeli az egész nyáron ciripelő óriás énekes kabóca (Tibicina haematodes).

A hüllők közül leggyakoribb a fali gyík (Podarcis muralis), mely ha 10 oC fölé emelkedik a hőmérséklet, már megjelenik a sziklafalon. Szintén gyakori a zöld gyík (Lacerta viridis), amely hazánk legnagyobb gyíkja. Hossza elérheti a 35-40 cm-t. Itt él Magyarország legjelentősebb haragos sikló (Coluber caspius) állománya. Ez a fokozottan védett hüllőnk elérheti a 2 m-es hosszúságot is. Félénk, óvatos kígyónk, ritkán kerül szem elé.

A madárfauna is tartogat ritka, érdekes fajokat. Fészkel a hegyen és környezetében a bajszos sármány (Emberiza cia), a kerti sármány (Emberiza hortulana), az északi oldal erdejében fekete gólya (Ciconia nigra) és fekete harkály (Dryocopus martius).

Az erdővel borított északi oldal szintén bővelkedik természeti értékekben. Aljnövényzetének érdekesebb növényei a szúrós- és a lónyelvű csodabogyó (Ruscus aculeatus, R. hypoglossum), az illatos hunyor (Helleborus odorus), az olasz müge (Asperula taurina), a kaukázusi zergevirág (Doronicum orientale), a pirítógyökér (Tamus communis) és a kontyvirág (Arum maculatum).

A fentebb említett, felhagyott keleti bányában található a Szoborpark. 1987-től készítenek és állítanak itt ki szobrokat. A Szoborpark területén kora tavasszal tömegesen virágzik a fürtös gyöngyike (Muscari negletum).

A Nagyharsányi-kőbányában 1994. április 7-én tárult fel egy robbantás során a Kristálybarlang. Mérete és a benne lévő képződmények alapján a barlangot fokozottan védetté nyilvánították. A barlang hévizes eredetű, K-Ny-i irányú hosszanti kiterjedése 135 m, legnagyobb szélessége 28 m. A járható üregek a karsztvíz szintet megközelítik. A barlang átlagos dőlésszöge 60-65o, iránya ÉK-DNy. A barlangot a bejárat két jól elkülöníthető részre osztja. Mindkét ágra jellemző a gömbfülkék, gömbüstök sokasága. A Ny-i ágára egy átlagosan 56o-os réteglap alatt kialakult, 60-70 m hosszú, nagyméretű omladékkal tagolt terem jellemző. A réteglapot kazettaszerűen oldott formák (gömbüstök) tagolják. A kőzettörmeléken nagy méretű cseppkőlefolyások, cseppkőoszlopok alakultak ki, sok a visszaoldódott, nagy átmérőjű cseppkőtömb. A barlang képződményekben leggazdagabb terme mintegy 25 m hosszúságú, 5-10 m szélességű. Borsóköves és cseppköves képződmények sokasága található itt. A terem alját és D-i oldalát borsókövekkel sűrűn benőtt törmelék borítja, cseppkőlefolyásokkal, álló- függő- és szalmacseppkövekkel. A borsókő képződmények eloszlása szintben és térben rendszertelen. Színük a hófehértől az őzbarnáig változik. A főtéről méteres hosszúságú szalmacseppkövek, több méter hosszú cseppkődrapériák függnek. A terem Ny-i végében a főtéről lenyúló gyökerek a felszín közelségét jelzik.  A barlang kiépített, ennek ellenére csak korlátozottan látogatható.

A Szársomlyót felépítő jura és kréta képződmények határán, a jura mészkő karsztos mélyedésiben - a mainál jóval melegebb, trópusi klímában - bauxit képződött. A bauxitszint a felszínen is jól nyomon követhető határt jelent a jura és a kréta időszaki képződmények között. A bauxit kitermelése 1936-1944 között történt. A művelés során több, mint 800 m hosszú vágatrendszert alakítottak ki. A bauxitbányászat során kialakult vágatrendszer a hegy déli oldalán ÉNy-DK-i vonalon húzódik. Jól követhető ez a vonulat a négy táró - Antal-táró, Lajos-táró, Elemér-táró és Károly-táró - bejárata előtt kialakult meddőhányók sorozatán. A tárórendszer nagy része ma már nem járható, mivel biztonsági okokból bejáratukat berobbantották. A meglévő járatrendszerek fontos élőhelyei a denevéreknek. A nagy- és kis patkós denevér (Rhinolophus ferrumequinum, R. hipposideros) mellett jelentős állománya él itt a fokozottan védett hosszúszárnyú denevérnek (Miniopterus schreibersii) is. Az Antal-táró az egyetlen, ma még járható és bemutatható maradványa az egykori bányaművelésnek, e mellett található az egykori üzemépület, mely alkalmassá tehető a táró bemutatásához szükséges minimális infrastruktúra, valamint a dokumentumok és kőzetek elhelyezésére.

A legendában említett Beremendi-hegy jelentős része lebányászásra került. A bányaművelés során itt is feltárult egy barlang. Kiterjedése és a benne fellelhető képződmények miatt szintén fokozottan védett. A barlang alján egy 20 oC körüli vízhőmérsékletű karsztvizes tó található. Nincs kiépítve, nem látogatható.

Beremend és Kásád között, a valamikori tsz majortól 100 m-re, az út D-i oldalán találjuk a Magyarország legdélebbi pontját jelölő kopjafát. Tamariszkusz bokrok takarásában van, ezért az útról nehezen vehető észre.

A Villányi-hegység másik fokozottan védett területe a Szársomlyótól É-ra található Fekete-hegy. Ritka orchideáink élőhelye. Előfordul itt majomkosbor (Orchis simia), szarvas bangó (Ophrys scolopax) és bíbor sallangvirág (Himantoglossum caprinum). E növényfajok mellett a Villányi hegységben él még bíboros kosbor (Orchis purpurea), méh bangó (Ophrys apifera) és őszi füzértekercs (Spirantes spiralis) is.

Szerző: Wágner László


Készült "A Dráva-medence komplex ökoturisztikai fejlesztése" projekt keretében.
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében valósult meg.
A Magyar Turizmus Zrt megbízásából készítette az Integranet Kft.