.
 
Dráva-medence
Kistérségek
Térképek
Természet
Látnivalók
Eseménynaptár
Népművészet
Neves személyek
Szálláshelyek
Közérdekű címek
Hasznos linkek
Kapcsolat
 
Rólunk írták
Filmek
Hírek
Kiadványok
deldunantul.hu
         
Természeti értékek
Első oldal | Előző oldal | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | Következő oldal | Utolsó oldal

Barangolás a Rinyák mentén

Ha Böhönye felől közelítjük meg Nagyatádot, akkor folyamatosan egyre alacsonyabb fekvésű vidékre érünk. Ötvöskónyi határában érdemes megállni és körülnézni, mert a szőlőhegyről, "felülről" szemlélhetjük a somogyi síkot. A Marcali dombhát végső nyúlványa az ötvösi domb, amely mintegy 50 méterrel magasabb a közvetlen környezeténél: 183 méter tengerszint feletti magasságból, a "hegyről" láthatjuk Segesdet, Nagybajomot, Kutast, Szabást, Nagykorpádot, Lábodot, Rinyaszentkirályt, Nagyatádot. A látóhatáron keleti irányban a Zselicig ellátni, dél-délkeletre szinte az egész Belső-Somogyra, eső utáni egészen tiszta időben pedig a Mecsek kontúrja sejthető, míg déli irányban a horvátországi Bilo-hegység vonulatát fedezhetjük fel.
Ilyenkor látható igazán, hogy milyen sík vidéken élünk. Vagy mégsem teljesen sík ez a vidék?
A tengerszint feletti magasság 110-180 m között változik. Ez ugyan igazi Alföld is lehetne, de különösen Atádtól keletre, észak-dél irányú dombok futnak végig a vidéken.
Az ötvösi dombról jól megfigyelhetjük, hogy a térség névadója, a Rinya-patak és az abba ömlő erecskék miként hálózzák be a tájat. A Rinyát és szinte valamennyi vízállásos területet ugyanis a vizet igen kedvelő berekfák - vagy más néven mézgás égerek - szegélyezik. Ezek jellegzetes - színén és fonákján egyaránt sötétzöld - levelei messziről is mutatják a vízfolyásokat.
Érdekes színfoltja a tájnak az ötvösi szőlőhegy, ahol évszázadok óta folyik szőlőtermesztés, megtalálható a szelídgesztenye, a mandula, sőt több gazdánál (megfelelően védett helyen) a füge is beérik.

Tőlünk délre, a közelben és egészen Nagyatádig, a főút mindkét oldalán agyagos szántókat láthatunk, aztán szinte mindenütt erdőt. Nagyatád térsége az országos és a megyei átlagnál jóval több erdővel rendelkezik. Amíg hazánk erdősültségi aránya 20% közeli, addig az egykori nagyatádi járásé 34% feletti. Az erdőből kitermelt fa hosszú időn keresztül egyedüli energiaforrás volt a lakások fűtéséhez, az ételek elkészítéséhez, a kézműves munkákhoz. Somogyban, a "kő nélküli megyében", de különösen itt, Belső-Somogyban az épületek elkészítéséhez is szinte csak az erdők fája adta az alapanyagot. Ma már alig hallunk arról, hogy őseink a szántófölddé való átalakításon, a lakóhelyek nyerésén kívül, milyen egyéb tevékenységekkel csökkentették az erdők területét. A faszénégetés során állították elő a faszenet, melyet a kovácsmunkákhoz használtak, és mindenhova, ahol nagyobb hőre volt szükség, mint amit a nyers fa biztosítani tudott. Az erdőből kitermelt fa adta az alapanyagot a hamuzsírfőzéshez, amit aztán az üveggyártáshoz használtak. A fa száraz lepárlása útján nyerték a kulimász nevű ragacsos kenőcsöt, amely a szekerek kerekeinek kenésére szolgált.
Az erdők folyamatos használata az idők folyamán odavezetett, hogy uralkodói szinten kellett korlátozni az ott végzett tevékenységet. A Mária Terézia által 1770-ben kiadott erdőtörvény még elsősorban a bányavidékeken kialakult, túlzott mértékű használatot és az erdei legeltetést korlátozta. Somogyban is komoly hagyományai voltak az erdei legeltetésnek, a honfoglalástól kezdve szinte e század elejéig. Széchenyi Antal birtokán, a segesdi erdőkben 1743-ban 2000 db sertést makkoltattak. 1745-ben a gróf a makk őriztetésére a segesdieket még fel is fegyverezte.

Első oldal | Előző oldal | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | Következő oldal | Utolsó oldal



Készült "A Dráva-medence komplex ökoturisztikai fejlesztése" projekt keretében.
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében valósult meg.
A Magyar Turizmus Zrt megbízásából készítette az Integranet Kft.